Oldalak


Rumcájsz az erdőben

A képeket egérkattintással nagyobb méretben láthatjuk.

2013. február 27., szerda

Volt egyszer egy kenyérgyárunk...

    Igen, volt egyszer egy kenyérgyárunk. Hosszú éveken át nagyon jó minőségű pékáruk széles választékával látta el a nem csak közeli, de távolabbi vásárlókat is. Szerettük. Nem mellékes az sem hogy sok helybeli embernek adott munkát, megélhetési lehetőséget. Hogy, hogy nem, egyszer csak kiürítették, lakat került a kapura, az embereket pedig szélnek eresztették. 
   Azóta a közeli napokig csurgói pékárut nem vásárolhattunk, minden ilyesmit távolról szállítottak ide. A bezárás óta az épület szinte folyamatosan üres, leszámítva egy-két rövid ideig tartó kísérletet lerakat és autókereskedés céljára. 
   Az épület állaga azóta folyamatosan romlik, lassacskán romossá lesz. Az eladást hirdető táblát is lerágja lassan az idő vasfoga, de hasznosításnak híre sincs. Jó ez nekünk? Jó ez valakinek? Sokszor töprengek ezeken a kérdéseken...





4 megjegyzés:

  1. A válasz határozott NEM! Sajnos lépten-nyomon hasonló esetekbe botlom én is az országot járva.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony Miklós, én is ezt gondolom. Sajnos a mi kicsi településünkön is van még hasonló történet, apránként hozom majd őket. Elkeserítő.

      Törlés
  2. Gyöngyösön is volt, helyette van 2-3 elég rossz minőségű kisiparos, de én amúgy is Pesten reggel veszem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Gábor! A gyár bezárása után még működött itt is egy darabig egy kisebb pékség 2 személlyel, aztán az is elpárolgott. Most a napokban nyílt egy újabb, jó, de ki tudja mennyi időre szól. Köztük több mint 10 év telt el. A komoly kapacitású gyár nagyon nagy körben forgalmazta a termékeit, sok embert foglalkoztatott, most az enyészeté. Ez bosszant nagyon.
      Köszönöm a figyelmedet.

      Törlés